Artwork Photo blog

Ahogy az a korábbi hírek alapján várható volt, az Apple ma útjára indította a Mac App Store névre keresztelt alkalmazás áruházát, amely az iOS App Store mintájára ingyenes és fizetős alkalmazásokat kínál a felhasználók számára. A Mac App Store – ahogy az a nevéből is következik – a Macintosh noteszgépek és asztali gépek tulajdonosait célozza meg.

Az alkalmazás áruház használatához 10.6.6-os verziószámmal rendelkező Snow Leopard operációs rendszerre van szükség, így ha eddig még nem tettük volna meg, mindenképpen érdemes operációs rendszert frissíteni, ugyanis a Mac App Store alkalmazás frissítés formájában települ Macünkre. A Mac App Store már most is több, mint 1000 alkalmazást tartalmaz, amelyek között a fizetősek mellett szép számmal találhatunk ingyenes szoftvereket is. A bolt kategóriákra bontva, jól átlátható módon tárja a felhasználók elé az áruház kínálatát, így könnyedén megtalálhatjuk, amit éppen keresünk. Az áruházban található szoftverek között a maximális gyorsaság érdekében kereshetünk is.

A vállalat a jól ismert iLife szoftvercsomag egyes részeit is elérhetővé tette, így az iPhoto, az iMovie és a Garageband alkalmazásokat például egyenként 14,99 dollárért lehet megvásárolni. A Pages, Keynote és Numbers szoftverekért már darabonként 19,99 dollárt kérnek el, de az Aperture is elérhető, méghozzá nem kevesebb, mint 79,99 dollárért. Az Apple saját szoftverei mellett harmadik fél által készített alkalmazások is helyet kaptak a Mac App Store-ban, így például találkozhatunk az Autodesk Sketchbox Pro-val, a Pixelmatorral, a Cheetah 3D-vel és az iPad egyik neves alkalmazásával, a Mac átiratként elérhető Flight Control HD-vel is.

A Mac App Store természetesen folyamatosan bővül majd, ugyanis a gyártó a különböző fejlesztők alkalmazásait is felveszi majd a kínálatba, amennyiben azok megfelelnek a vállalat által szabott követelményeknek és a szigorú, tartalommal kapcsolatos előírásoknak. A vállalat számos neves fejlesztővel tárgyal annak érdekében, hogy alkalmazásaik elérhetőek lehessenek a Mac App Store-on belül, így a közeljövőben a szolgáltatás dinamikus bővülésére lehet majd számítani.

További információkat itt találnak az érdeklődők.

forrás: ipon.hu

Máté Bencének ítélték az idén az év természetfotósának járó elismerést. A GDF Suez – Az Év Természetfotósa 2010 pályázatának díjait kedden adták át Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol kiállítás is nyílt a legszínvonalasabb képekből.

Máté Bence, aki egy héttel ezelőtt a világ legfontosabb természetfotós elismerését, a BBC Wildlife Photographer of the Year nagydíját vehette át Londonban, a magyar szemlén is tarolt: Árnyjáték című felvételéért nemcsak a legjobb idei természetfotóért járó elismerést vihette haza, de őt választották az év természetfotósává is és több kategóriában is díjazták képeit. (A pályázaton 12 kategóriában osztottak ki díjakat, az év természetfotósa címet az az alkotó nyerte, aki a legtöbb kategóriadíjat kapta, illetve a legtöbb képpel szerepel a kiállításon.)

A díjátadót és kiállításmegnyitót megelőző sajtótájékoztatón Radisics Milán, a naturArt Magyar Természetfotósok Szövetségének elnöke elmondta: az idén kettős jubileumot is ünnepel Magyarország és Közép-Európa legfontosabb természetfotós pályázata, hiszen a szövetség 20 esztendős, a pályázatot pedig immár 18. alkalommal hirdetik meg, így “nagykorú lett”.

Radisics Milán közlése szerint idén 227 pályázó összesen 3996 felvétellel nevezett, az Eifert János fotóművész vezette zsűri ezek közül választotta ki azt a 112-t, amelyek keddtől láthatók a természettudományi múzeumban.

Radisics Milán a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a jövő évi pályázaton két új kategóriát is indítanak: állatok környezetükben, illetve werkfotók (fotósok munka közben) témájában. Utóbbi nem lesz része a versenynek, de a kiállításon láthatók lesznek a legjobb alkotások.

Az eseményen bemutatták a díjazott alkotásokból immár hagyományosan összeállított kötetet is, amely 3 ezer példányban jelenik meg az Alexandra Kiadónál.

Radisics kiemelte, hogy az ezen a területen a világon elsőként alkalmazott elektronikus, internetes zsűrizési rendszer tökéletesen bevált, sikerült biztosítani az anonimitást és kizárni a részrehajlást.

Az Eifert János fotóművész vezette zsűri tagjai Dombovári Tibor fotóművész, Kármán Balázs fotóművész, Lóránt Attila fotográfus, író, Bánkuti András fotóművész, fotóriporter, Kalotás Zsolt fotóművész és Radisics Milán természetfotós-fotóriporter, a naturArt elnöke voltak.

forrás: index.hu

Az Adobe elérhetővé tette a Lightroom 3.3 és a Camera Raw 6.3 RC, tehát kiadásra (majdnem) kész verzióját. Lehet bugvadászni, de csak óvatosan! Természetesen az új verzió újabb fényképezőgépeket és objektíveket támogat.

Például:

Nikon D7000
Nikon Coolpix P7000
Nikon D3100
Canon PowerShot S95
Canon PowerShot G12
Panasonic Lumix DMC-GH2
Samsung NX100
Samsung TL350 (WB2000)

Objektívek:

Canon EF 24mm f/1.4 L USM
Canon EF 28-300mm f/3.5-5.6 L IS USM
Canon EF 70-300mm f/4.5-5.6 DO IS USM
Canon EF-S 18-135mm f/3.5-5.6 IS
Canon PowerShot G11
Canon PowerShot G12
TAMRON SP AF Aspherical Di LD [IF] 17-35mm f/2.8-4 o77
Canon EF 17-40mm f/4 L USM**
Canon EF 70-300mm f/4-5.6 IS USM**
Canon EF-S 18-55mm f/3.5-5.6 IS**
Nikon AF DC-NIKKOR 105mm f/2D
Nikon AF NIKKOR 20mm f/2.8D
Nikon AF NIKKOR 24mm f/2.8D
Nikon AF NIKKOR 28mm f/2.8D
Nikon AF NIKKOR 50mm f/1.8D**
Nikon AF NIKKOR 85mm f/1.8D
Nikon AF NIKKOR 180mm f/2.8D IF-ED
Nikon AF-S DX Micro NIKKOR 85mm f/3.5G ED VR
Nikon AF-S NIKKOR 14-24mm f/2.8G ED
Nikon AF-S DX NIKKOR 18-55mm f/3.5-5.6G VR
Nikon AF-S DX NIKKOR 18-200mm f/3.5-5.6G ED VR II
Nikon AF-S NIKKOR 28-300mm f/3.5-5.6 ED VR
Nikon AF-S NIKKOR 55-300mm f/4.5-5.6G ED VR
Nikon AF-S NIKKOR 200-400mm f/4G ED VR II
Nikon AF-S NIKKOR 300mm f/4D IF-ED
Nikon AF-S NIKKOR 400mm f/2.8G ED VR
Nikon AF-S NIKKOR 500mm f/4G ED VR
Nikon AF-S NIKKOR 600mm f/4G ED VR
Nikon AF-S VR NIKKOR 200mm f/2G IF-ED
Nikon AF-S VR NIKKOR 300mm f/2.8G IF-ED
Nikon AF-S VR Zoom-NIKKOR 24-120mm f/3.5-5.6G IF-ED
Nikon AF-S VR Zoom-NIKKOR 200-400mm f/4G IF-ED
Samsung TL350 (WB2000)
SIGMA DP1
SIGMA DP1S
SIGMA DP1X
SIGMA DP2
SIGMA SIGMA DP2S

letölthető: Lightroom 3.3 , Camera Raw 6.3

Az Apple bemutatta az új MacBook Air-t, a forradalmian új hordozható számítógépet. Az új Air 2 méretben rendelhető mától: 11.6″ vagy 13.3″-os kijelzővel.

Nincs merevlemez

Az új MacBook Air teljesen új elképzelésre épül: “a MacBook és az iPad ötvözete”. A Air-ből teljesen eltűnt a merevlemez, amit beépített Flash memória helyettesít. Ezzel nem csak könnyebb, de fürgébb is lett a számítógép, hiszen szinte a gyors memóriája és tárolója miatt szinte azonnal üzemkész lesz a rendszer.

Az alap modell 64 GB-os Flash memóriát tartalmaz, míg a csúcsmodell 256 GB-ot. Természetesen szükség esetén több tárhellyel is rendelhetjük mindkét modellt.

A laptop legvastagabb pontja 1,72 cm, míg a legvékonyabb részén mindössze 0,3 cm. Csakúgy mint a MacBook Pro számítógépeket, az Air-t házát is “unibody” eljárással, vagyis egyetlen alumínium tömbből készítik. Ezzel sokkal masszívabb, merevebb lett.

A MacBook Air 2 GB rendszer memóriát tartalmaz, de szükség esetén 4 GB RAM-mal is rendelhető.

Újratelepítés merevlemezről

A MacBook Air-ben nincs merevlemez és bár a Mac OS X operációs rendszert szinte soha nem kell újratelepíteni, előfordulhat, hogy mégis szükség lesz rá. De optikai meghajtó nélkül hogyan lehet ez megoldani az új Air-en?

Az Apple egy kis USB tárolón fogja mellékelni az újratelepítéshez szükséges szoftvereket (Software Reinstall Drive).

Nézzük a hardveres jellemzőket részletesebben:

13.3″-os modell

- kijelző: 1440 x 900 pixel, LED

- processzor: 1.86 GHz vagy 2.13 GHz Core2Duo

- memória és tároló: 128 vagy 256 GB

- tömeg: 1.32 kg

- beépített SD kártyaolvasó

- akku idő: 7 óra használat (internet), 30 nap készenlét

11.6″-os modell

- kijelző: 1366 x 768 pixel, LED

- processzor:1.4 GHz vagy 1.6GHz Core2Duo

- memória és tároló: 64 vagy 128 GB

- tömeg: 1.06 kg

- akku idő: 5 óra használat (internet), 30 nap készenlét

További jellemzők:

- memória: 2GB RAM (de 4GB-tal is rendelhető)

- multi-touch trackpad

- kamera: beépített iSight kamera (FaceTime kompatibilis)

- WiFi: 802.11n vezeték nélküli hálózat

- Bluetooth 2.1 + EDR

- grafikus gyorsító: Nvidia GeForce 320M

- mini DisplayPort csatlakozó (átalakítóval DVI, Dual-link DVI, HDMI, VGA)

- 2 db. USB 2.0 port

- beépített sztereó hangfalak

- fejhallgató és mikrofon bemenet

- vastagság (max/min): 1.72 cm / 0.3 cm

- 45 Wattos MagSafe külső töltő és tápegység

- Mac OS X “Snow Leopard” operációs rendszer (és USB-s telepítő)

- iLife ’11 szoftver csomag

Árak (USA):

- 11.6″ modell: 1.4GHz, 64GB Flash tárhely – 999 dollár

- 11.6″ modell: 1.4GHz, 128GB Flash tárhely – 1199 dollár

- 13.3″ modell: 1.86GHz, 128GB Flash tárhely – 1299 dollár

- 13.3″ modell: 1.86GHz, 256GB Flash tárhely – 1599 dollár

Opciók:

- processzor: 1.6 vagy 2.13 GHz-es Core2Duo (100 dollár)

- tárhely: 128 vagy 256 GB Flash tároló

- memória: 4GB RAM (100 dollár)

- külső, USB-s SuperDrive (79 dollár)

- USB alapú Ethernet csatlakozó (29 dollár)

- külső billentyűzet, kijelző, stb.

forrás: beszeljukmac.com

Összehajtva egy kocsi csomagtartójában elfér az I.P.S felfújható fotóműterme (vagy inkább fotósátra), mely 6-10 mm vastag, műanyag fóliából készült, és egy mellékelt ventilátorral tehetjük üzemkésszé…szinte bárhol, ahol műtermi fotózáshoz támad kedvünk.

A sátor 18 kilós, és kétféle méretben kapható. A kisebb (3,6 x 2,1 x 3 m) ventilátorral együtt 400 dollárba, míg a nagy változat (6,1 x 3,6 x 3,6 m) ugyanebben a kiszerelésben 500-ba kerül.

forrás: pixinfo.com

Összefoglaló az eddigi bejelentett termékekről – Photokina 2010

forrás: dpreview.com

A legmagasabb boldogságindexszel bíró, közép-amerikai ország, Costa Rica egzotikus és izgalmas állatai elevenednek meg a Természettudományi Múzeum most megnyílt fotókiállításán. A tűzhányókkal és őserdőkkel tűzdelt „állati édenkertet” három természetfotós vette a nyakába: családoknak kötelező.

Az ember egyik szeme sír, a másik meg nevet, amikor a Magyar Természettudományi Múzeum Costa Rica, az állati édenkert című kiállításának terébe lép. Az itt kiállító három természetfotós, Zsila Sándor, Gaál Péter és Lukács Gábor ugyanis irigylésre méltó környezetben, a közép-amerikai Costa Ricán tölthetett közel két hetet azzal, hogy fotófelszerelésével a rendkívül gazdag élővilágot térképezte fel. A Karib-tenger és a Csendes-óceán által határolt, egzotikus ország ráadásul a hírek szerint a legmagasabb boldogságindex birtokosa, azaz a világ legboldogabb országa, amit Gaál Péter kérdésünkre meg is erősített.

Az „avar betyárjai”: az ormányos medvék

„Életem legjobb két hete volt a Costa Ricán töltött idő, pedig elég sok helyen jártam már életemben” – mondta meggyőződéssel. A természetfotós-expedíció legnagyobb eredményének azt tartja, hogy kollégájával, Zsila Sándorral jó minőségű képeket sikerült készíteniük az ormányos medvékről. Mivel ezeket az állatokat meglehetősen nehéz megközelíteni, egy speciális felszereléssel sikerült kivitelezniük a feladatot, amely lehetővé tette, hogy ők 20 méter távolságból irányítsák a szerkezetet a medvék közelébe.

A felvételek ebből kifolyólag valóban egészen meglepőek, közvetlen közelből mutatják meg az „avarbetyárok” mindennapjait. A fotókat szemlélve egyébként valamiféle bensőséges kapcsolatot vélhetünk felfedezni a megörökített állatok és a felvétel készítői között, hiszen a fényképek címei inkább viccesen-spontánul kommentálják a látottakat.

„Punkfióka” és királykeselyű

Sőt, a fotók helyenként már-már valóságos portrékként funkcionálnak, ahogy az állatok látszólag pózokban kelletik, mutogatják magukat. Láthatjuk például, ahogy egy „punkfrizurás” fióka első repülése előtt kikukucskál az odúból, vagy éppen egy királykeselyű leszáll, bár ennek a gyönyörű állatnak a pontos nevére csak az egyik fotós személyes megkérdezésével derült számomra fény.

Ezt problémának érzem a többi fotó esetében is: hiszen legalább zárójelben érdemes lett volna jelezni a neveket, hogy mondjuk az e téren nem feltétlenül képzett szülők fel tudják világosítani csemetéjüket az éppen vizsgálat tárgyául szolgáló állat nevét illetően.

Lélegzetelállító esőerdő

A megnyitón is szép számmal akadnak családok, akik nagy lelkesedéssel hurcolják körbe gyerekeiket a kiállításon: van itt egy jó adag félelmetes hüllő, de imádnivalóan perlekedő madarak, papagájok, gyönyörű színekben pompázó tukánok, békák is felbukkannak.

Az állatok kétségtelenül viszik a prímet, mégis a kiállítás fénypontjának tekinthető az a néhány felvétel, amely a csillagos égbolt alatt elterülő esőerdőt, vagy éppen egy egzotikus növény levelének barázdáit örökíti meg.  Az ember ezek után már meg sem lepődik a tény hallatán, hogy a körülbelül fél-magyarországnyi Costa Rica területének 23%-a védett valamilyen formában. A kiállítás október 31-ig látható.

Szöveg: Kelemen Éva

Fotó: Kováts Dániel

forrás: divány.hu

Egy év után trónfosztás történik a Canon prémium kompakt családjában. A G11-et leváltó PowerShot G12 megőrizte robusztusabb fém házát, nagyérzékenységű 10 megapixeles érzékelőt kapott és a gépben megjelent a gyártó által nemrég bemutatott Hybrid IS optikai képstabilizátor is.

A Canon, a digitális képalkotási technológiák egyik vezető vállalata bejelentette a számos díjat elnyert, profi fényképészek által világszerte használt PowerShot G termékcsalád legújabb tagját. Az új PowerShot G12 kategóriájának legrugalmasabb modellje:minden területen kiváló teljesítményt és könnyű kezelhetőséget biztosít a felhasználók számára.

• HS rendszer
• Nagyérzékenységű 10 megapixeles CCD érzékelő
• 28 mm nagy-látószögű, 5x zoom objektív, Hybrid IS
• 7,0 cm (2,8”) képátlójú, kihajtható LCD-kijelző, elektronikus szintbeállítás, optikai kereső
• Elülső tárcsa, teljesen manuális üzemmód és RAW formátum
• HD videók, HDMI
• Magas dinamika tartomány üzemmód
• Integrált Smart Auto technológia
• Többféle oldalarányú felvétel
• Kiegészítők széles választéka

forrás: fototv.hu

Házi polihisztorunkkal, Danczák Istvánnal beszélgettünk visszaemlékezés jelleggel a fotóapparátusok múltjáról, jelenéről, és általában azokról a dolgokról, amik a digitális technika uniformizáló és az egyre kompaktabb törekvések előtt még lehetőségeket és szakmai kihívást jelentettek a tervezőknek, hogy mechanikailag és formailag is használható gépeket építsenek. Íme az analóg múltbéli világ szépségei, a fotós szemével.

Azzal kezdted, hogy a fényképezéshez igazából nem is kell optika. Ezt hogy értetted?

Még nem is tudtak optikát készíteni, de már sokkal előbb készítettek képfelfogó eszközt, fényképezőgépet. Az, hogy ez fényképezőgép lenne a szó mai értelemben, ez persze egy kicsit nagyképűen hangzik, de lényegében rájöttek, hogy lehet képet vetíteni, felfogni. Ezt úgy hívják, hogy Camera Obscura, magyarul lyukkamera. Vegyünk egy gyufásdobozt. Azért gyufásdobozt szoktunk mondani, mert abba pont belefér a majdnem 4 cm x 2,5 cm-es film. Levágunk egy darabot a filmből a sötétkamrában, beragasztjuk, betesszük hátra a doboz aljára, és körbe leragasztjuk a gyufás dobozt. A közepébe egy gombostűt kell szúrni, aztán ott kell hagyni.

Ezzel az egész dologgal kiáll az ember a napra, kihúzza a gombostűt, vár tíz másodpercet, visszateszi a gombostűt, majd bemegy a laborba, előhívja a filmet és egy hibátlan, tű éles képet kap. Ez a lyuk effekt. Egy szál lyukon keresztül megfordul a kép: azaz a jobb a baloldallal, a teteje meg az aljával helyet cserél. Tehát egy fordított állású tükörképet kapsz, megfordul az optikában a kép – mint a megfordult gyertya tipikus eset, amikor a képen a láng fejjel lefele fog égni.

Ez minden fényképezőgépben így van, ahogy mi is fordítva látjuk a világot, csak az agyunk fordítja vissza. A szemünk, a retinára fordítva vetíti a képet.

Nagyon sok fényképezőgéped volt, úgy tűnt, mintha gyűjtötted volna őket. Miben különböztek a régi gépek dizájnjukban, használatukban a mostaniaktól?

Ahogy én tapasztaltam, alapvetően három típusú fényképezőgépet lehetett látni az életben. A műtermi gépek, még amikor én gyerek voltam, akkor az Ofotértben (= Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat) 9x12cm-es filmet használtak, így ha egy igazolványképet kértél, akkor kicsinyíteni kellett. Negyven éve Ofotért műtermeibe még bebújós gépek álltak. Ezek mind álló gépek voltak, famasinák. A fényképész bebújt, élesre állította, kazettát cserélt, kivette a mattüveget, betette a kazettába betöltött filmet, kihúzta a kazetta elzáró ajtaját, csattintott egyet, visszadugta, elővette, előhívta. Macerás volt.

A másik, az úgynevezett riportergép-kategória. Kezdetben ők is hatalmas gépeket hurcoltak. A régi amerikai filmeken jól lehet látni, hogy borzasztó nagy gépek voltak a fotósok kezében, óriási nagy vakukkal, mint egy olvasólámpa. Minden egyes villanásnál eldobtak belőle valamit. Tulajdonképpen magnézium volt ezekben a lámpákban, rákapcsoltak egy telepet, és úgy működött. A magnézium egy villanásra volt elég. Egyszer csattintottak vele és utána el is kellett dobni, mert kiégett. De így is árulták, hogy 12 volt egy tucat. Betette a következőt, villantott megint. Az újságba egy fénykép kellett, és erre elég volt.

A harmadik a kettő közé esett, ez a középformátumú kategória. 6×7-es, 6×6-os, 6×4,5-ös filmekre dolgoztak. Valaminek a rögzítésére, mondjuk reklámfotózásban, igyekeztek ezt használni. Archiválási céllal – ásatás, feltárás, városkép, alaprajz, épületfotózás – 100% hogy középformátumot használtak. Amit 50 éve megcsináltak, az pótolhatatlan. Majdnem  olyan volt a felbontása, mint a mai átlag gépeknek. Bár ez a minőségi kérdés szerintem  úgy 5-6 megapixel környékén dőlt át a digitális technika oldalára. Nehéz összehasonlítani a mai digitális világot az analóggal, a kémiai világgal.

Hogyan kell elképzelni ezeket a középformátumú gépeket? Más volt például az objektív?

A régi világban az optika szempontjából kétféle fényképezőgép létezett: az egyik a központi záras (compur záras), a másik a redőnyzáras. Mindegyiknek van előnye és hátránya. Most egy compur záras van a kezemben. Tökéletes megoldás semmiben sem létezik. Ez az egyik legdrágább és legjobb optika volt, amit valaha technikai dolgokra használtak. Ez legenda, az van ráírva, hogy Linhof. Egy ilyen fényképezőgép abból áll, amit a kezemben tartok, a többi az csak doboz, filmsík, ilyenek. A Linhof eredeti obija, tényleg egy legenda. Olyan kemény vonalvastagságot csinál és olyan élesek lesznek a kontúrok, hogy hihetetlen. Az sem mindegy az optikát illetően, hogy melyik mire való. Valamelyik finomabb, a bőrszínt szépen visszaadja, a háttér nem olyan éles, akkor az portré készítésre megfelelő. Ez technika! Itt minden tű éles és keményen éles. Ez egy kemény objektív.

A nagy fényképezőgépem (D3x), vagy a mai fényképezőgépek 99 százalékban redőnyzárasak. A redőnyzárat ugyanígy meg tudnám mutatni, ha megtaláltam volna a Pentacon Six nevezetű nyomdai fényképezőgépet, az 6x6cm-es filmre készített képet.

Ebben az analóg világban gyakorlatilag a fényképészek teljesen elkülönültek azoktól az emberektől, akiknek nem volt lehetősége fényképezőgép beszerzésére. Biztosan volt egy lépés, amikor valaki elkezdett házi használatú gépeket készíteni. Ez már egy másik kategória volt?

A riporter kategóriából alakult ki, de egyéni elnevezése nem volt. A magyar legenda: a Pajtás. Ez egy bakelit házas fényképezőgép, aminek végtelenre volt csiszolva az optikája. A lencsenyílás 3 db lyuk volt egy fekete lemezen, és a zársebesség egy töltőceruza rugó kifeszítve egy lamellán. Ez volt az otthoni kategória. Az ’50-es években, amikor ez a gép készült többet ért, mint egy D3X. Innen fejlődtek tovább a gépek, mint például az Altixa.

Egyetlen baj volt ezekkel. Az otthoni kategóriában nem az objektíven keresztül láttál, hanem volt egy segéd objektív mellette, ami egy pici lukat képezett. Ez körülbelül ugyanazt mutatta, amit te az objektíven keresztül látnál, de csak majdnem. Ebből az következett, hogy az élesre állítást kézzel, egy egyszerű gyűrűn kellett állítani. Magyarul megsaccoltad, hogy milyen távolságra vagy,  mondjuk 2,5 méterre tőlem. Azért nem tudott az amatőr világban ennél jobban elterjedni szerintem, mert senki nem tudott így igazán jó képet készíteni. Ma már ez 99%-ban jól fog sikerülni. Akkoriban az is ritka volt, hogy volt egyáltalán rajta kép. Persze mindig van egy két ügyesebb ember, aki jó képeket készített. Bár az amatőrizmus már akkoriban elkezdett kialakulni, de a tömegek számára ez nem volt alternatíva. Ezért volt létjogosultsága a Mosoly Albuma, Saját képe, vigye haza, és hasonló cégeknek.

Az amatőrök ehhez képest mára tökéletesen el vannak kényeztetve. Mindenkinek van a zsebében legalább egy 2-6-10 megapixeles gép, ha nem is egy külön masina, de minimum a telefonban van egy. Mennyivel tud többet egy profi gép, mint amit egy átlagos felhasználó birtokolni tud?

Mindenben más! A képfeldolgozó gépe is más, a képfelfogó része is más és az optikai része is más. Ha egyáltalán optikának lehet-e nevezni egy 3mm-es dolgot – mondjuk a telefonban lévő vackot – ez az optika megcsúfolása. Egy rendes objektíven nem jelentkeznek az aberráció jellegzetes ismérvei: lencsehiba, satöbbi. A telefonban ráadásul nem is üveg – kivéve a nagyon profi telefonokat, mint N97, amire rá van írva, hogy Zeiss Optic – hanem átlátszó kerámiából készül a lencse. Azt szoktuk mondani, mi férfiak, hogy a méret nem számít, mire a nők azt mondják, hogy de, azért igenis számít. Az igazság az, hogy ez így van az életben is. Mi a különbség az alsó kategóriás 10MP-s kompakt és mondjuk egy ugyanilyen 10-12MP-t készítő közép- vagy felső kategóriás gép között? Óriási különbségek vannak. Azokon tényleg igazi optika van. Tényleg egy igazi képet vetít. Ha másképp nézzük a kérdést, minél nagyobb ablakon nézünk ki, annál többet látunk a világból. Másik ok, amiért nagyon különböznek ezek egymástól a gépben lévő szoftver.  A képfelfogó eszköz, valamilyen félvezető, attól függően, hogy milyen érzékenységű, vagy CMOS és CCD lehet. Ezeket elektromosan érzékenyítik, rávetül a kép, az oszlopokat és a sorokat kiolvassák, így kerül a kép rögzítésre az elemi kereszteződésekbe.

Eddig nem mondtam, de a CCD-nél rosszabb eszközt nagyon keveset találtunk ki az életben. Egyáltalán nem színhelyes, nem lineáris a képfeldolgozó, ezért szoftverből kell helyre igazítani. A kép nézhetetlen lesz szoftver nélkül. Emiatt egy mini számítógép került a legegyszerűbb fényképezőgépbe is. Ez egy célszámítógép, amit arra találtak ki, hogy hogyan állítja össze ezt a képet, ami rögtön tömöríti, és bizonyos dolgokat hozzátesz. Az, hogy mindezt hogyan írjuk meg, itt lesz egy óriási különbség.

Hogy döntjük akkor el, hogy milyen gépet vegyünk amatőrként?

Érdekes, hogy az emberek márkafüggőbbek voltak 30 éve, mint ma. Régen a hatból sokkal könnyebb volt egyet kinevezni sajátodnak, mint ma a millióból. Manapság mindig lesz valaki, aki nagy, fényes, kristálytiszta aggyal elmeséli, hogy miért az a jobb az, amit tegnap vagy ma látott. Ma nincs ember, aki ebből a kínálatból  – az alsó és középkategória terén – ki tudná választani a legjobbat. Nem létezik ilyen. Nem tudod megmondani, hogy ki gyártotta – vagyis mindegyiket ugyan az és ott gyártották, ugyanabban a gyárban Tajvanban, Kínában a váztól elkezdve a legkisebb alkatrészekig. Akkor mégis mi a különbség?

A Pentax arról is híres, hogy szereti egy kicsit megbolondítani a fényképezőgépei kinézetét. DSLR modelljeit például legalább 100-féle színösszeállításban árulja. A most bejelentett ultrakompakt Pentax Optio RS1000-nél a fotósra bízzák a külcsín megtervezését. A gép egy átlátszó műanyag előlappal kerül forgalomba, melynek négy sarok rögzítője kicsavarható, a levett lap mögé pedig bármilyen előkét beilleszthetünk. Három mintázatot a gyártó mellékel, a géphez adott sablon alapján azonban szinte bármilyet nyomtathatunk.

A bejelentéssel egy időben elindul a Pentax Chameleon minisite, ahol további ötletek és letölthető előlap minták várják az érdeklődőket.

Az RS1000 egyébként 14 megapixeles CCD képérzékelőt kapott. Optikája 27,5mm-nek megfelelő nagylátószöget kínál, 4x-es zoomátfogással (27,5-110mm ekv.). Az úgynevezett Intelligens Zoom funkcióval mindezt 26,8x tartományig növelhetjük, a felbontás terhére. A készülékben azonban nem csak ez intelligens, hanem az automata mód is, mely önállóan választja ki a szituációnak megfelelő témaprogramot, melyekből 15-öt találunk a fényképezőgépben. A gép arcfelismerő fókusszal és expozíciós móddal is rendelkezik, de választhatunk mosolygásra aktiválódó önkioldót is, a portréalany bőrét pedig a Natural Skin beállítás teszi „egészségesebbé”.

Az LCD kijelző átlósan 3” méretű, felbontása 230 000 képpont. A mozgóképfelvétel legfeljebb 1280 x 720 pixel méretben készíthető.

A készülék főbb tulajdonságai:

• 14 megapixeles CMOS érzékelő
• Bankkártya méretű váz
• 4x optikai zoomátfogás
• 3” LCD kijelző, 230 ezer képponttal
• Movie SR stabilizátor (digitális)
• 15 témamód
• Arcfelismerés és mosolyra induló önkioldó
• 3 képes panoráma összefűzés
• Digitális szűrőeffektusok
• HD (720p) videofelvétel
• Témakövető élességállítás

forrás: pixinfo.com